Településünk története
- Részletek
- Találat: 20763
Településünk története
Becsvölgye község Zalaegerszegtől 20-25 km-re található. Különleges településszerkezetéből adódóan, nagy területen fekszik, Göcsejnek ez a része a szegek vidéke. A településnek hét önálló része van.
Pajzsszeg és Barabásszeg képezik a falu központját, itt van a legtöbb lakos és a legtöbb intézmény. Salomfa ma már lakatlan, habár két ház még jó állapotban található, de sajnos csak földúton lehet megközelíteni. Kereseszegnek immár csak két idős lakója van, nagyon nehezen megközelíthető. Vörösszegben élnek a becsvölgyei cigányok. Vargaszeg a település nyugati, Kustánszeg felé eső részén van, sok itt is a lakatlan ház, de fekvése kitűnő, amit a hétvégi házaknak üdülőnek felújított hajlékok is bizonyítanak. Kislengyel tartozik még Becsvölgyéhez, fejlődő falurésznek számít. Pajzsszegen van falusi turizmussal foglalkozó szállásadó, Kislengyelben pedig a turistaházként üzemelő malom. A környező dombokon szőlőket, gyümölcsösöket láthatunk.
Becsvölgyét 1200 körül említik először az okiratok, nevének első fele személynév, mely Bych, Bics, Böcs, Bécs alakban is előfordul. Az egyes nemesi családok birtokuk testén építettek maguknak lakást, így alakultak ki az egyes "szeg" községek. A "szeg" helyet, területet jelent, hasonló értelemben használták, mint a „vég ”szót.
Érdekességként megemlíthető, hogy Becsvölgye neve a múlt század végétől nem használatos, 1943-tól éledt fel újra, aminek nem mindenki örült, arra gondolva, hogy emiatt a korábbi községnevek eltűnnek. Hivatalos iratokban ettől kezdve Becsvölgye szerepel, de az emberek továbbra is a régi községneveket használják (ma is láthatók a településen belül a névtáblák a községnevekkel ).
Településrészei közül Kislengyel l256-ban, a Becsvölgye nevét adó személynév l233-ban, a Becsvölgyi név 1371-ben (Becsvölgy István fia Balázs), Vargaszeg l490-ben tűnik fel az okmányokban. Az egyes családok neve és a szeg szó összekapcsolása adja a települések elnevezését. Becsvölgye és környéke kialakulásában a magyar mellett jelentős szerepe lehetett a török, a szláv és a német népelemeknek.
Barabásszeg vagy népiesen Borbásszeg a 235m magas hegynyúlvány gerincén épült. Nevét az ISB-ban feltűnő Barabás családtól kapta. Mivel Becsvölgye legrégibb temploma Barabásszeg északi végén állt, ez a szeg lett a települési körzet legjelentősebb gócpontja és alakult önálló községgé.
Vörösszeg neve kétségtelenül a Vörös családtól eredt, Veres alakban 1497-ben tűnik fel a család Becsvölgyén, 1599-ben találkozunk a Vörös névvel.
Kereseszeg valamikor jelentékeny település volt, ma már nem önálló település.
Paizsszeg vagy népiesen Pajszeg 245m magas dombháton húzódik végig. Paizsszeg a bevándorlás révén gyorsan fejlődött. Az 1910-ben megépült a római katolikus iskola, majd 1950-ben a templom is. Becsvölgye legnagyobb településrésze.
Vargaszeg vagy népiesen Vergaszeg már 1490-től megtalálható hivatalos okmányokban. Gönczi Ferenc említi, hogy a török csapatok is elkalandoztak errefelé az 1600-as években a basa az itt lévő Gerencsér kútból ivott.
Kislengyel 1256-ban már okmányokban is előfordul. Becsvölgye térsége tehát határőr nemesek földjeként el volt zárva a megye részeitől, a vizes árkoknak köszönhető védőgyűrű megvédte a népet a tatártól, majd a töröktől és a labanctói. Hátránya is keletkezett a településnek az elszigeteltségből, mert kimaradt a függetlenségi és vallásszabadságért folyó harcokból, fejlődése megrekedt.
1945 után a település lakói elsősorban a mezőgazdasági munkát folytatták, a birtokokat a termelőszövetkezet vette át, az erdő állami tulajdonba került. A település története ezt követően a szokásos, a központi településfejlesztési előírásokhoz kötötten, a körzet központját jelentő Zalaegerszeg iparosításának, jelentős lakásépítési volumenének köszönhetően folyamatosan elvesztette a fiatal korosztály egy részét, akik elköltöztek a faluból.